Mozaikszemek a budaörsi templom történetéből

Harsányi Lajos válogatott versgyűjteményében tette közzé Falusi templomok című versét.

"Barokk templomban ódon selymű zászlók.
Rajtuk búzavirágból nyári koszorú.
Alattuk nép: magyar, dacos és szomorú.
(De a zászlókon Szent Istvánok s Lászlók!)

A templom forró, jószagú és álmos,
Egy-egy öreg szem lassan lecsukódik.
Izsóp, liliom fonnyadt szaga bódít,
az örökmécs körül kis méhe szálldos."

Ha német és magyar hívőkre gondolunk, akár a mi kétszáz éves templomunkról is szólhatnának a költői sorok. Kétszáz éves? Igen, a mostani szép, késő-barokk- klasszicista templomunkat valóban az 1800-as évek elején kezdték építeni. De a kereszténység már ezer éve hajtja meg a hívők fejét és térdét e tájon! Szent Gellért püspök 1046. szeptember 24-én Diósdon, a szent Szabina templomban mondta el vértanúhalála előtti utolsó miséjét. Aztán a mai Budaörs földjén áthaladva ment vértanú halála hegye- a mai Gellérthegy felé.

Ki tudja, állt-e már a "regia capella" a királyi kápolna elődje itt, esetleg egy kis fatemplom volt? 1236-ban már áll a templom, ekkor adta Béla királyunk a cisztercita rend rendelkezése alá településünket, az őrsi szent Márton kápolnát. A mai város fennállásának első adata már egy kis templom létéhez kötődik! A falu néhány papjának nevét is tudjuk a középkorból. Több Pál és Mihály pap neve is szerepel a pápai tized jegyzékekben. Az 1241-es évi tatárjáráskor, Buda 1541-es elfoglalásakor nemcsak a kis jobbágyházak és kisnemesi porták tetejére repült a tűzcsóva, elpusztult a falu temploma is. Pedig nem akármilyen templom állhatott itt egykor. Romjait még az 1740-es években is ki tudta javítani Helmár József plébános, amikor az újra települt, német lakosságú falú végre saját plébániát kapott. Mert Zichy grófné 1721-ben Sebastian Senn, Andreas Singer, Simon Freu, Christian Dienzl és Adam Kessler jobbágyoknak engedélyt adott új falú alapítására egy teljesen puszta területen. "Ganz oedt" - ahogy a régi leírás mondta. A lelküket azonban még vagy húsz éven át a szomszéd Budakeszi papjai gondozták. Helmár plébános 1752-re felépítette a régi középkori romokat felhasználva az "új" templomot, de 1745 decemberében már felszentelte a valamennyire használható szentegyházat. Az első telepesek addig a Zichy kastély kápolnájában vehettek részt istentiszteleten. Nem akármilyen időszak volt ez! 1740-re pestis pusztította el az első telepes nemzedéket.

Maradt is ránk egy sokat sejttető mondóka:

"Der erste bekam den Tod
der zweite den Not
der dritte bekam das Brot."

Ez magyarul így fordítható:

"Az első csak halált vehet,
a második nyomort ehet
S a harmadik kap kenyeret"

Az új templom- a budai Mayerhoffer András, majd Medhammer György építménye új védőszentet kapott. Johannes Nepomucenus (Nepomuki szent János) volt a korszak ünnepelt szentje.

A durva cseh uralkodó a Moldvába fojttatta, mert nem árulta el a gyónási titkot, azt, hogy mit gyónt neki a királyné! Bármit mondjon király és kétkedő politikusok, a gyónási titok Egyházunkban szent! Eltekintve a középkorból ismert Pál és Mihály papoktól, napjainkig húsz plébános gondozta hívei lelkét. Nevük sorát, működési idejüket is ismerjük.

Valamennyi felsorolására ez a rövid mozaik nem ad lehetőséget, de néhány különösen fontos személyiség nevét érdemes kiemelnünk. Tevékeny és akaraterős pap lehetett Schwarz József, aki 1798-tól 1831-ig volt a település plébánosa. Az Ő itteni működése során épült fel az a szép Istenháza, melyhez mi, itt élők, és a szülőföldjükről elkergetett budaörsiek egyaránt megható hűséggel ragaszkodunk. Ezt a munkát Lösch János építőmester és Bannier Mátyás ácsmester csaknem egy évtizeden át irányították. Schwarz József időszakában készült el a templom ma is ismert képmező- sorozata, ha a mennyezetképeket az 1930-as években meg is újították.

Régi hagyomány szerint az először nagyobbított, majd végül mostani formájára felépített templomnak méltóságos, Krisztus kínhalálát méltón kifejező főoltára Schwarz atya építkezései során került a fő helyre- a templomba. Eredetileg a ma jobb oldalt található - gomolygó angyalokkal együtt ábrázolt Nepomuki szent János oltára állt a fő helyen. Mertinger József plébános (1765-1782) időszakából valók a híres Szilassy kehely (ismert- késő barokk ötvösművész alkotása Lőcséről) és a budai ötvösműhelyhez köthető örökmécses is. Mertinger plébános barokk sírkövét ma is őrzi a budaörsi ótemető. Elsőrangú barokk szobrászati alkotások a Nepomuki szent János és szent József oltár mellékalakjai, egy lobogó mozdulatú egyházatya és szerzetesnő- vagy prófétaasszony ábrázolásai is. Ugyancsak a XVIII. századból valók a lendületesen megmunkált szószék, a lángoló szívet és a horgonyt tartó angyalokkal, s a szószék bájos Jó pásztor ábrázolásával, a magokat vető Krisztussal és a mózesi kőtáblákat tartó angyalcsoporttal. Ilyen templomi berendezés csak ott születhet, ahol a hívek bőséges áldozattal szeretik lelki életük központját, a Templomot! A barokk keresztelőkút- Jézusra a keresztvíz sugarát hintő Keresztelő Szent János alakjával.

Ha újra a XIX. század elejére gondolunk, a mai templomunk építési időszakára, ismét az áldozatkész hívek alakja villan fel. A nevénél alig tudunk többet (ma még), Hely Józsefről, a Starentanz kápolna építtetőjéről. A Farkasréti úton áll ez a kis kápolna, s a neve arra utal, hogy valaha a szarkák táncoltak körülötte, talán itt volt a falu vége. De máris újabb névre kell emlékeznünk, Kreisz Jakabra, aki a Kálváriahegy kápolnáját építtette fel 1817-ben. Valaha a Starentanz kápolna mellett is kereszt áll, a közönyösség évtizedeiben pusztította el a kommunista időszak. De gondoljunk arra, milyen buzgó hitéletet élhetett itt az egyszerű budaörsi, hiszen több mint 40 kereszt állt a falu területén, az elsőt- ma már Budapest szélén a Rikker család emelte. Mintegy húsz keresztet tudtak összeszámolni ma is a falú múltját bolygató néprajzos kisdiákok tanárnőjük irányításával. A templom előtt álló monumentális 1865-ös kereszt missiós lelkigyakorlat emlékét őrzi. Valaha "Rette deine Seele" - "mentsd meg a lelkedet" felirat díszítette. Vajon akkor is a lelküket akarták- e menteni egykor a budaörsiek, amikor a szent Sebestyén mellékoltár mellé szent Vendel és szent Rókus alakját faragtatták meg? Vendel a pásztorok védőszentje, Rókus pedig a pestisben megbetegedettek menedéke. 1739-ben a falu lakosságának jó részét ragadta el a járvány!

A templom szentély mennyezetén négy mezőny található. Nepomuki szent János, Szent Domonkos, Krisztus mennybemenetelének jelenete, az utolsó mezőny Mózest ábrázolja a kígyóval. A település múltját az ősi templomtól nem messze található Ótemető őrzi. Már a XX. század elején megnyílt az újabb temető, de a múlt a régi sírkövekről olvasható le. Ismét az egyházát szerető hívek bizonyságtétele az Ótemető közepén álló Csulits kápolna az 1860-as évekből. Ma a görögkatolikus testvérek használják. Ha további jótevő híveket keresek, a Budapesti úton álló Nepomuki János szobrát említhetem. Ritter Márton "Neobaumati" a ragadványneve - az Ő ajándéka a szobor. Településünk "lelki központja" a Kőhegy. Régiek hagyománya szerint egykor a boszorkányok gyülekezőhelye. Szent hellyé Wendler Ferenc - "a kőhegyi remete" kápolnája - tette. A Wendler család életpályája tanulságos. Ősük - Wendler Ferenc Kristóf még Szászországban született. 1747-ben költözött Budaörsre, itt bognármesterként működött. Dédunokája Wendler Ferenc szent életű fiatalként nőtt fel. Az Ő életében is összefonódott a hívő akarata és a kápolna megszületése. Wendler Ferenc fiatalkori vágya az volt, hogy ő is állíthasson úrnapi oltárt. Egyik álmában azt látta, hogy a lomboltár kápolna nagyságúvá növekszik. Szegény emberként agyagásással kereste a kenyerét, amikor ráomlott a föld. Társai meglepetésére élve került elő, mert szavai szerint a Szent szűz a köpenyét föléje terítve óvta meg Őt. Mindebből arra következtetett, hogy Istennek céljai vannak vele. 1854-ben felment a Kőhegyre, megjelölte azt a helyet, ahol a Szűzanya arcát látta a virágszirmokban. A teológiailag képzetlen gazdához így szólt az Istenanya: "én vagyok a szeplőtelenül fogantatott". Vallomást tett Brunner János plébánosnak, aki először megpróbálta a kápolnaépítés nehéz vállalkozásáról lebeszélni a fogadalmat vállalót. De különösen szép a történetben, hogy plébánosa (1849- 1855) majd utódja is mellé álltak, amikor az egész falu áldozatos munkájával felépült a kőhegyi szeplőtelen fogantatás kápolnája. Az oroszlánrészt persze Wendler vállalta, aki kis vagyonának jelentős részét lekötötte a kápolna építésére. Már az utód plébános, Dobronyi Mihály időszakában épült fel „örök időkre" a kőhegyi kápolna. A Kőhegy 90 esztendőre zarándokhellyé vált. Még Brunner plébános helyezte el az alapkövet, Beitler Antal pécsi püspök szentelte fel a kápolnát, a harangokat az új plébános áldotta meg. Szobrot a Szeplőtelen Fogantatás dogmáját kimondó IX. Pius pápa küldött. A hegy szent hellyé válását fokozta az, hogy az elözvegyült Wendler Ferenc 1878-ban felköltözött a hegyre, itt élt haláláig, 1897-ig.

Újabb szerepet kapott a Kőhegy 1933-tól, amikor a falu népének laikus színészei- az Isten áldotta tehetségű Bató László Krisztus alakításával 1939-ben itt adták elő a Budaörsi passiót.

A budaörsi lakosság nélkül ez a hamarosan világhírűvé vált csoda nem jöhetett volna létre. A második világháború végén a kápolna megsérült, de még kijavították falait. A Wendler család távoli rokona: Kruck József elmenekült a szoborral Mocsára , 1997 óta van újra templomunk falai közt a kőhegyi Szűzanya. A passiójátékok csodája és a budaörsi nép vallásosságának ékes bizonyítéka a közismert úrnapi virágszőnyeg. Itt sohasem szűnt meg a Legméltóságosabb Oltáriszentség útvonala virágszirmokból. Rudolf Hartmann dokumentum értékű fotói ezt is megörökítették, mint ahogy a Makkos Mária kegyhelyre igyekvő budaörsiek sokaságát is. Isten budaörsi szent népe messzebb vezető zarándoklatokra is vállalkozott. Már 1899-ből őriz a Helytörténeti Gyűjtemény fémlemezen Máriacellben járt budaörsiek képmását. De 1906-ból az Osztercziel család, majd 1910-ben a Herczog család kelt hosszú útra Máriacellbe 10 szekérrel, itteni zarándokokkal. Mindezt a második világháború kezdete törte meg. A német nyelvű lakosság 90 %- nak elkergetése, a kommunizmus embertelensége romba döntötte a szent helyeket. A Kálváriát az utolsó percben mentették meg itthoni és Németországból segítséget nyújtó hívek. Az elűzöttek segítségét tapasztalhattuk már az 1970-es években, amikor a templom szentélyének szembe miséző oltárát kialakították, és a templom körüli víztelenítéssel fáradoztak az itthoniak.

Nem felejtik el annak a Sík Zoltán atyának a segítségét, aki az elűzetés nehéz útjára védő levelekkel látta el elkergetett híveit. Azt sem feledhették el, hogy Nyíri Tamás káplán elkísérte az 1946. Januárjában indított első kitelepítő szerelvényt, vigaszt és jó szót nyújtva.

Nem jöttek könnyű idők az itthon maradottakra. Az 1945-ös úrnapi körmenetet a politikai rendőrség zavarta meg, kiragadva a férfiak sokaságát a körmenetből. Meg kellett érniük az itt maradottaknak, hogy a kőhegyi keresztet vasgyűjtésbe vitték el, de megérték azt is, hogy 1995. nyarán helikopter emelte az összefogásból újjászületett kőhegyi keresztet a helyére. Ezt követte a Kálváriadomb újjászületése. Most már a lelkeknek kell újjászületnie. Ez a legfontosabb, mert ez tölti meg tartalommal mindazt, amit a múltból helyre kívánunk állítani. Hívjuk segítségül Szent János evangéliumát. Jézus tanítványait így készítette fel a világ üldözésére: "Aki engem gyűlöl, Atyámat is gyűlöli.(...) De teljesednie kellett a jövendölésnek, amely törvényükben olvasható: Ok nélkül gyűlöltek engem."

Mikor eljön a Vigasztaló, akit az atyától küldök nektek, az Igazság Lelke, aki az Atyától származik, ő tanulságot tesz rólam. Ti is tegyetek tanulságot rólam, hiszen kezdettől velem vagytok" (János 15, 25-27.)

Hiszünk az egyházban. Abban az egyházban, melynek templomából 1046-ban szent Gellért utolsó útjára indult erről a tájról. Hiszünk abban az egyházban, mely 1236-ban már Szent Mártonnak templomot emelt, és 1802-től új szépséges templomot épített Budaörsön. De építette a lelkek templomát is. Hiszünk az itt éltek lelki kötődésében, és abban is, hogy így lesz az utódoknál is - mert templomot a lelkekből kell emelnünk!

Endrédy Zoltán Sándor : Az Egyház című verséből idézek zárszóként:

"Letűntek égig érő trónok
A földdel egy Napóleon,
A nagy gigászok Pantheonja
Holt, semmitérő büszke hon.

(...)
Új próféták még száz csapattal
Jöhetnek, mégse féljetek,
Hisz holnap, holnap porba hullnak
A Sztálinok s a Hitlerek!

Hallgassatok rám, föld lakói,
Bár széthull a história,
Két évezred kanyargós útján
Van ház: örök, nem föld fia!
(...)
E ház az egyház! Áll szilárdan!
Nem úgy , mint Bábel tornya állt:
Csak van, csak győz, s csodát fölülmúl-
Minden létet s minden halált!

(Tüzek közé keverve kötet 85. l )

Kovács József László