Harcolni vagy menekülni?
Harcolni vagy menekülni – vagy van ennél jobb is?
Évekkel ezelőtt pszichológiai tanulmányaim során megtanultam, hogy amikor az emberek konfliktushelyzettel találkoznak, két alapvető reakció várható; a menekülés vagy a harc – egy választás, miszerint vagy elmenekül az ember a probléma elől, vagy szembefordul vele és visszavág. Azóta megfigyeltem, hogy a futás vagy a megtorlás tűnik a legtermészetesebb válasznak. De vajon ezek a válaszok helyesek is?
Jézus Krisztus a maga korában radikálisnak számított, és sok szempontból ma is az. A pszichológusokkal ellentétben például Ő egészen más választ javasolt a konfliktushelyzetekre.
„...ne szálljatok szembe a gonosszal, hanem annak, aki arcul üt jobb felől, tartsd oda másik arcodat is. Ha valaki pereskedni akar veled, és el akarja venni az alsó ruhádat, engedd át neki a felsőt is. Ha pedig valaki egy mérföldnyi útra kényszerít, menj el vele kettőre.” (Mt.5:39-41)
Az efféle válasz az egyetlen, ami a konfliktushelyzetet pozitív kapcsolattá változtathatja.
A konfliktusok természetes részét képezik az emberi életnek. Minden szinten előfordulnak: családban, baráti kapcsolatokban, munkahelyen, politikában, nemzetközi kapcsolatokban, de még egyházi körökben is. Sokat mond rólunk az a mód, ahogyan a konfliktusokat kezeljük – felfedi jellemünket és a társadalomban elfoglalt helyünket. Elintézésétől és elfogadott szabályaitól függetlenül a konfliktus megoldása mindig ugyanolyan. Talán épp ezért annyira ellentétes a jézusi tanítás természetes reagálásunkkal. Jézus tanítása a konfliktuskezelésről radikális, de megoldást hoz.
Stanley Marcus, az előkelő Neiman-Marcus áruház alapítója mesélt egyszer egy történetet egy asszonyról, aki panaszkodva jött az üzletbe, hogy az ott vásárolt autógumi túl korán felmelegszik. Az áruház vezetője elmondta, hogy a Neiman-Marcus nem ad el autógumit, de még autóalkatrész részlege sincs. A hölgy azonban ragaszkodott állításához, hogy itt vette a gumikat, és azonnal cseréljék ki azokat.
Bár minden joga meg lett volna, hogy megcáfolja az asszony állítását, Stenley Marcus olyan ember volt, aki elmegy arra a bizonyos további mérföldre is. Vett a hölgynek egy új gumi készletet, és ráadásul befizette egy olajcserére is. Nem kellett volna ezt tennie, de ez a „felháborító” ügyfél kiszolgálása tette a Neiman-Marcus láncot legendává a kiskereskedelmi értékesítésben, és ez a magatartás tette lehetővé számukra, hogy hatalmas, végletekig hűséges vevőkörre tegyenek szert.
Körülöttünk egyesek inkább hajlamosak elfutni a problémák elől, mint megállni és szembenézni velük. Mások folyton harcolnak a tapasztalt igazságtalanságok láttán. Az Úr Jézus azonban egy harmadik lehetőségről beszélt, harc vagy menekülés helyett– a legjobb megoldás szeretettel és megértéssel reagálni.
Salamon, Izráel királya, akit a földön élő legbölcsebb embernek tartottak, hasonló megállapítást tesz. Megfigyelte, hogy ahelyett, hogy a haragra haraggal válaszolnánk, „a higgadt válasz elhárítja az indulatot, de a bántó beszéd haragot támaszt” (Péld. 15:1) Ha valaki egy rosszindulatú megjegyzésre, vagy netalán egy ellenséges támadásra kedvesen reagál, az igazi jele a komoly jellemnek. Nyilvánvaló, hogy egy konfliktusban a három lehetséges reagálási mód közül szeretettel és jóindulattal válaszolni a legnehezebb, és nagy erőt és önuralmat igényel.
Salamon, Izráel királya, akit a földön élő legbölcsebb embernek tartottak, hasonló megállapítást tesz. Megfigyelte, hogy ahelyett, hogy a haragra haraggal válaszolnánk, „a higgadt válasz elhárítja az indulatot, de a bántó beszéd haragot támaszt” (Péld. 15:1) Ha valaki egy rosszindulatú megjegyzésre, vagy netalán egy ellenséges támadásra kedvesen reagál, az igazi jele a komoly jellemnek. Nyilvánvaló, hogy egy konfliktusban a három lehetséges reagálási mód közül szeretettel és jóindulattal válaszolni a legnehezebb, és nagy erőt és önuralmat igényel.
Az üzleti világban megtanultam, hogy hűséges vevőkörre szert tenni azzal lehet, ha egy problémára szeretettel és megértéssel válaszolok. Amikor egy vevő igazságtalanul reklamál valamit, könnyű lenne visszavágni. De ha arra kérnek, hogy „menj el velük egy mérföldre”, te pedig azon felül is elmész velük, általában egy életre nyersz egy barátot, egy jó vevőt.
A kávéházban, amit vezetek, voltak vendégeim, akik kifogásolták, hogy nem elég forró a kávéjuk, pedig bizonyítani tudtam volna, hogy előírásszerű melegségű italt kaptak. De bármikor előfordul ilyesmi, ahelyett, hogy vitatkoznék, egyszerűen bocsánatot kérek, és egy kicsit még jobban felforrósítom a kávét. Ahogy Stanley Marcus mondta, „a vevőnek mindig igaza van”. Ez alatt azt értette, hogy akár igaza van a vevőnek, akár nincs, ha te úgy kezeled őt, mintha igaza lenne, meglátod, hogy az eredmény ámulatba ejt majd.
(Forrás: Keresztyén Vezetők és Üzletemberek Társasága (KEVE Társaság), Monday Manna, 2007.05.18. )
Jim Mathis
